Pincék

Az Öreghegy az emberi emlékezet számára belátható időn belül a legelső szőlőhegy volt Ócsán, már a XVII. századtól bizonyosan művelték. Földre állított nyeregtetők alatt földbe vájt pincék sorakoznak itt, mintegy százötven darab. Mezőgazdasági műemlékegyüttest alkotnak, megvédendő értéket a tájban.

A pinceépítés, vájás irányítóját fúrómesternek nevezik. Ez a tudomány a népi építőipar része. Ősfoglalkozás, mely a dolog természetéből fakadóan évszázadokon keresztül megőrizte sajátos jellegét. Emlegetett, már elhalt fúrómesterek id. Barkóczi Sándor, ifj. Barkóczi Sándor, Stick Ignác. Több pince elkészítésében részt vettek Balogh Sándor, Jobbágy Ferenc. Egy pince létrehozása a fúrómester vezetésével öt-hat munkásnak, akik általában a gazda családjából kerültek ki, egy hétig, tíz napig is eltartott. Ételről a rokonság asszonyai gondoskodtak, italt a szomszéd pince tulajdonosa adott.

Ezeknek a sajátos építményeknek a létrehozását a lösz (agyag) anyagából álló üledékes kőzet tette lehetővé, mely négy-hat méter vastagságban teríti az alatta hullámosan fekvő homokot. Ezt a löszt nagyon finom, jól tapadó részecskék alkotják, melyeket a szél rétegesen halmozott fel. Kevés meszet és vas-oxidot tartalmaz, az utóbbi sárgára festi, ezért hívja a nép sárgaföldnek, ha a mész nagyobb mennyiségű benne, akkor kékesszürke színű. Olyan szilárd, hogy sok helyütt csákánnyal is nehezen bontható.

A pince bejárata, a gádor (hordógurító pincetorok) másfél-két méter széles, menetesen addig süllyesztik le , amíg el nem érik a homokot négy-hat méter mélységben. Azután vízszintesen vájják tovább boltozatosan a löszben, amelyik minden tartószerkezet nélkül évszázadokig megáll. Egy- és többágú pincéket is építettek az ócsaiak.